A Stand25 valódi ereje: jöttünk, kóstoltunk, visszamennénk
„Röviden összegezve: azon az úton halad tovább a Stand25, amelyen elindult 2017 februárjában, de még egy (vagy több) fokkal bátrabban és tudatosabban. Tudtuk, mire számítsunk a megújhodó Stand25-ben, de mindezt még karakteresebben teszi, mint a Belvárosi Piacon. Mutatjuk is, hogy mire gondolunk!
A modernre és elegánsra szabott előd, a Fáma üzlethelyisége átalakításon és kibővítésen ment át a Stand25 csapatának kezei alatt. Egy meleg hangulatú, könnyedre vett étterem az eredmény, igen komoly befogadóképességgel: mintegy 80 vendéget tudnak leültetni a krisztinavárosi vendéglátóhelyen. Ahogyan azt ígérték, a piacon megismert dizájnelemekkel is dolgoztak (Széll Tamás Bocuse d’Or díja vagy a képregényfal), és egy kis játékosság is belefért az újragondolásba, Paul Bocuse-idézettel a falon.
Bocsáttassék meg nekünk, hogy rögtön a matekkal indítunk, de ez igenis tényező ezen az árérzékeny piacon (országban). Míg a Stand Étterem Michelin-csillagos árképzéssel működik, addig a nagyétteremmé fejlődött-bővült Stand25-ben továbbra is a Bib Gourmand-minősítésnek megfelelő összegért ehetünk. Ezt 30 eurós összegben határozza meg a Michelin-kalauz, amiért 3 fogást – előételt, főételt, desszertet és egy pohár italt – kell tudnia kínálnia a Bib Gourmand-éttermeknek.
A Stand25 ajánlata márpedig azért extra, mert ebben az árkategóriában maradt, mi pedig Magyarország legismertebb és -elismertebb séfpárosa, a Bocuse d’Or Európa-bajnok Széll Tamás és Szulló Szabina fogásait fogyaszthatjuk. Mondjuk ki: ezzel az árképzéssel klasszisokkal gyengébb éttermek egész sorában ehetünk szerte Budapesten, nem beszélve az ennél drágább, és gyengébb színvonalú éttermekről. Ebédmenüzni változatlan áron lehet, az a la carte étlapról összeadva a legolcsóbb és legdrágább három fogást (ahogyan azt a Dining Guide TOP100 Étteremkalauzban is tesszük), 7050-től 14.650 forintig mennek az árak. A nyilvánvalóan komoly beruházás ellenére sem fog vastagabban tehát a ceruza, ami mindenképpen vendégbarát hozzáállásról tanúskodik.
A kínálat gerincét a Stand25 klasszikusok adják, tehát ebben is önazonos maradt az étterem. Étlapon a nevezetes gulyás, rakott krumpli és somlói, de olyan éttermi klasszikus, mint a marhatatár vagy olyan otthoni klasszikus, mint a túrógombóc vagy palalacsinta is helyet kapott az étlapon. És tulajdonképpen ez itt a lényeg: ez nem a libamájjal töltött fürj vagy a lazacfilé homárszósszal világa, ez nem is kérdés. Viszont olyan,
szinte már banálisnak mondható ételeket is vállal az étlap, mint a francia hagymaleves sajtos krutonnal.
Rengeteg helyen kínálnak az országban hagymalevest, a Stand25 pedig most szépen feltette a lécet: valójában különösebb
újragondolás nélkül, ahogyan azt kell, élő, erős, intenzív ízekkel, túlbonyolítás nélkül
készítik, mégis olyan nívón, ami egy kicsit közelebb hozhat bárkit ahhoz a világhoz, amelynek a csúcsa a Michelin-csillag vagy a Bocuse d’Or-sikerek.
Ezek a fogások éppen azt bizonyítják, hogy lehet kritizálni a “Michelin-mániát” vagy a “Bocuse d’Or-féle tányérversenyeket”, de az a szakmai színvonal, ami egy világszinten működő értékelési rendszerként, illetve egy séfvilágversenyként mutatkozik meg, az így néz ki a kortárs magyar valóságra értelmezve, emberi léptékben meghatározott árakon. Hiszen valljuk be őszintén:
elsősorban nem blikfangosan hangzó, elvont nevű ételek miatt járunk éttermekbe, hanem azért, hogy együnk egy jó töltött csirkét vagy somlói galuskát.
Ezalatt nem azt értjük, hogy ne lenne helye az éttermi palettán a kuriózumoknak – hiszen végtére a Dining Guide is részben ezeknek a helyeknek és szakácsteljesítményeknek szenteli a működését –, de továbbra is egy tátongó űr, a hazai éttermi élet talán legnagyobb hiátusa, hogy éppen egy igazán jó gulyásra vagy pörköltre kell vadászni a top éttermeinkben, miközben Szent Jakab kagylót és csúcs-Angust nagyobb eséllyel találunk az étlapokon.
Aki tehát szeretné megkóstolni a jól ismert magyar ételeket igazán magas szinten abszolválva, nem horror árakon, van egy jó tippünk. Nevezzük otthoni ízeknek vagy magyar polgári konyhának, ebben mutatja az utat a Stand25, amely esetében az étterem, és nem az ételek lettek teljesen újragondolva. „
Az eredeti cikk itt olvasható.